Dollywood

Hello evribádi!

Visszatértem a kirándulásról, ami egyszerűen fantasztikus volt! Lássuk mi is történt velem az utóbbi pár napban.

Csütörtök kora délután összeszedtem az összes cuccomat, s elindultam Philadelphiába. A központból egy vonattal mentem ki a reptérre, ahol egy telefonról fel kellett hívnom a hotelt, hogy szerenék egy transzfer buszt kérni a reptérhez. Meg is érkezett a busz, s elrepített a szállásra (halkan jegyzem meg, hogy ez ingyenes szolgáltatás, benne van a hotel árában). Természetesen senki nem volt a hotelben azok közül, akikkel találkoznom kellett volnaJ Sebaj, megkaptam a szobám, elfoglaltam, majd a szobámból pont megláttam, mikor a többiek megérkeztem. Vicces, mert 4 ember érkezett, ebből 3-mat ismertem a táborból, tök jó volt őket újra látniJ Ruth(ausztrál), a ’túravezető’, Lonneke(holland), az úszómester, Rob(angol) és az ő barátnője, Rosie(angol). Csak a legutóbbi csajszit nem ismertem. Elmentünk vacsizni egy tök jó étterembe, ahol grillezett lazacot ettemJ Tuti volt nagyon. Aztán mire a kajálásból visszatértünk, már ott volt 2 traveler( igen, szefósok), s egyik az én szobatársam volt. Semmi gond nem volt vele, tudta, h mit kell csinálnia. Rob és Rosie nem jöttek velünk pénteken, mentek vissza a táborba, csak pár embert jöttek összegyűjteni.

Pénteken 6-kor volt ébresztő, ami ugye nem a legmegfelelőbb időpont számomra...Sebaj, reggeli a hotelban, majd irány a reptér 7-kor. Ide vártunk összesen még 4 embert, aki jön velünk. Egész túrán elvileg 4 emberért lettem volna felelős, de egyet már a reptéren elvesztettem, ugyanis nem hozta magával a személyijét, ami nélkül nem lehet repülni. Ez eléggé bosszantó, ugyanis ez nem az ő feladata, h ellenőrizze, h minden meg van-e a bőröndben, hanem a személyzeté. Tehát így elvesztette a nyaralásra szánt pénzét, s nem jutott el sehova. Nagyon sajnáltam szegényt. 2 ember utazott velem egy gépen, a többiek másik géppel jöttek. Be voltam szarva rendesen, mikor kiderült, hogy ők külön géppel jönnek…sebaj, meg kellett oldanom. A célállomás Knoxville, Tennessee volt, de természetesen át kellett szállnunk, méghozzá Detroitban. Már Philly-ben szóltam a Delta (légitársaság) képviselőjének, h Detroitban szükségem lesz egy tolókocsira. Az ezért felelős csávó már ott várt minket a gépnél. Megmondtam, hogy hova tartunk, s elvezetett minket ahhoz a kapuhoz. Mondanom sem kell, h ez a reptér óriási. Örülök, h a tolókocsis csávó tudta, h merre kell menni, mert így is kb. 15-20 perc volt mire elértük a következő kaput. Innen repültünk Knoxville-be, ahol a reptéren kellett találkoznom egy másik csajszival, Anitával (indiai, de már itt él 28 éve, s ő nem volt szefósJ) és a vele érkező ketyóssal. Megkajáltunk, s vártunk Ruth-ra és a csapatára. Miután megérkeztek, béreltünk egy mikrobuszt és egy egyterűt, s ezekkel közlekedtünk innentől fogva. Kb. egy óra vezetés után megérkeztünk Piegon Forge-ba, ahol elfoglaltuk a hotelünket. Este elmentünk kajálni, majd kipakolás, s fekvés-alvás.

Szombaton reggel a reggeli után elmentünk kirándulni a Smoky, azaz Füstös- hegyekbe. Iszonyatosan gyönyörű környék, egy nemzeti park is található ott. Felmentünk egy magas hegyre, ahonnan brutális látvány tárult elénk. Ebédeltünk a KFC-be, majd innen egy cherokee indián rezervátumhoz közeli múzeumba mentünk, ahol mindent megtudhattunk az indiánokról, illetve a brit ’betolakodókról’. Ezután megnéztünk egy indián táncot (feltehetőleg esőtánc volt, mert utána akkora zuhi volt, h csak na). Visszautaztunk a hotelbe, de előtte vacsi, majd zuhanyzás, fekvés. Sajnos az egyik velem utazó nem annyira tudott biztos lábakon állni, így másnap már tolókocsiba kellett tennem, s tologattam össze-vissza szegényt. A szobatársamról, akit Hannibál Máriának hívtak, inkább meg sem emlékeznék, annyiszor felidegesített, annak ellenére, hogy próbáltam vele türelmes lenni, hiszen ketyós. Többször kiidegelt.

Vasárnap délelőtt medencés program volt, ami kb. annyit jelentett, h ácsorogtunk a medencében, s néhány ketyós belejött. Ebéd után mentünk a Dollywood parkba. Dolly, aki alapította ezt a parkot, egy country énekes itt Amerikában. Nagyon híres, amivel együtt jár az is, hogy nagyon gazdag. Alapjáraton ezen a környéken minden a country zenéről szól. (http://hu.wikipedia.org/wiki/Dolly_Parton) A park az erdő közepén helyezkedik el, vidámpark rész is van benne, különböző műsorok vannak ott, koncertek, tánc, éttermek. Nagyon hangulatos kis hely. Egyáltalán nem csak fiataloknak való. Megnéztünk egy pár műsort, illetve felültünk egy lánchintára, illetve egy vonatra (ami nem mellesleg 20-25 perces vonatút volt körbe a parkban. Eltelt gyorsan a nap.

Hétfőn újra visszamentünk a parkba, ahol többek között felültem 3 olyan hullámvasútra, hogy majdnem bepisiltem közben (ez a kultúráltabb megfogalmazás, egészen mást éreztem:P). Nem is részletezem, mert így 2 hét távlatából is rosszul vagyok, ha rá gondolok:D Délután 4-ig voltunk a parkban, de én még vagy 2 napot el tudtam volna ott tölteni. Ezután egy olyan helyre mentünk, ahol egy bazi nagy aréna volt. A porond fel volt szórva homokkal, s lovasbmutatót tartottak, ami iszonyatosan jó volt, közben pedig vacsorát tálaltak fel. Mindenkinek járt egy bébi csirke, fél krumpli, illetve egy kisebb hús meg leves, desszert. Iszonyatosan jó volt.  Ezután vissza a helyre, pakolás, s fekvés-alvás.

Kedden reggel 10-kor mentünk a reptérre, mert vkinek már 1-kor volt a gépe…Persze a mi járatunk csak du. 5-kor ment, tehát fantasztikus napot töltöttünk a reptéren…11-re értünk vissza Philly-be, ahonnan már nem jöttem vissza aznap Atlantic City-be, hanem ott aludtam a hotelben. Másnap reggel jöttem vissza, mikor is teli volt a vonat, mert egész napos légi bemutató volt AC-ben…. J

51-57.nap

Sziasztok!

Úgy érzem, ez a heti egy bejegyzés legideálisabb. Legalábbis számomra:) Ez viszont egyben egy nagy kihívás is, ugyanis nem mindenre emlékszem tisztán. De azért igyekszem…:D 

A szerdai napon, mikor legutóbb jelentkeztem, egy afrikai zenés táncbemutatóra mentünk a sétányon. Amit ott láttam, azt nem tudom szavakban önteni:) Felhívnám a figyelmet, hogy itt nem feltétlen a fellépők kinézetére utaltam:))) Az a tánc, az a mozgás valami leírhatatlan. Egész nap el tudtam volna őket nézni. Annak ellenére, h csepergett az eső, mi kitartóan végignéztük őket.

A múlt heti csapat igen aranyos, s jó volt, nem sok gondunk volt velük. Pénteken elmentünk egy kis öbölhöz, ahol a homokban ücsörögve hallgattunk egy koncertet. A vicc az volt benne, hogy a tehetősebbek a jachtokról tették ugyanezt:))

Szombaton nem sok minden történt, itt voltam a házban, a többiek nem, s az esti program a pakolás volt, majd fagyizás....egyszerűen ez a gyengém. 

Vasárnap reggel elköszöntem a kis drágáktól, s kivittük az egyik srácot a vasútra- nem teljesen úgy néz ki, mint a szolnoki...-, majd elmentünk bevásárolni, ami min. 2 órán át tartott, s iszonyatosan sokba került. Este a többiek elmentek vmi múzeum jellegűbe, nekem maradnom kellett, de nem bántam. Ja, s amit mindig elfelejtek írni: iszonyat meleg és párás az idő!!! Elviselhetetlen kb. Este fagyi (water ice), majd fekvésalvás:)

Hétfőn érkeztek az újak, sétáltunk velük, majd esti fagyizás. Na ezért ilyen dagik az amerikaiak. S lassan a magyar is....:P 

Kedden szabadnapom volt. A terv az volt, h lemegyek a partra, h ne hófehéren érkezzek haza innen. Természetesen ez nem sikerült, ugyanis 8 hét után kb először rossz időre virradtam, mikor fél 11-kor magamtól felébredtem. Nem is hittem a szememnek. Skype-oltam, majd mikor elindultam volna vásárolni, akkor leszakadt az ég. Miután elmúlt az eső, csak elnéztem az outletekbe, s Apáék pechére az egyik boltban minden 50%-kal le volt értékelve…

Szerdán is maradtam a házban, megcsináltam a feladataimat, főztem, takarítottam, majd neteztem.Terméseztesen verőfényes napsütésvolt. Semmi különleges nem történt ezen a napon sem. Azaz de: főztem magamnak egy kis gombapörköltet, majd megkínáltam az éppen szabadnapos brit csajszit, aki elvolt ájulva, s kétszer is szedett:D Nagyon örültem neki. Pedig nem volt az igazi, Anya jobbat főz:P

Végre megérkezett a fényképezőm, amit rendeltemJ Ezt jobban vártam, mint a karácsonyi ajándékokat haha. Nehogy azt higgyétek, hogy valamit is alá kellett írnom, mikor kiszállították. Éppen a konyhában skype-oltam Misikével, mikor láttam, hogy egy ember lerohant a teraszunkról. Gondoltam csak lecsekkolom már, hogy mit csinált. Végülis csak a fényképezőmet hajította oda a teraszra. Szerencséjére nem lett semmi baja. Volt a dobozban 2db nejlon zacsi, ami levegővel volt felfújva, ez védte a benne lévő másik dobozt. Tetszik a gépem, rikító zöldJ Egy dolgot viszont hiányoltam: nem érkezett meg a tok. Gondoltam, h elfelejtette megrendelni Ari, de nem. Ma (csütörtök) megérkezett az is, nagyon pöpec, olyan kemény a tok, h nem is láttam még ilyet. Muszáj, hiszen az előző gépem vmi magassarkús lány áldozata lett:/ Este elmentem futni, s közben megint összefutottam azzal a csávóval, akinek egy félméteres papagája van. Azzal a karján sétálgatott a sétányon….miközben az harapdálta a kezét. Kicsit be voltam szarva, mikor elfutottam mellettük, h nehogy utánam repüljön :P

Ma csütörtök van, s éppen a vonaton ülök. Megyek Philadelphiába, reggel pedig Knoxville-be, Dollywood-ba. 16-án jövök majd vissza a házba. A helyi busszal, a Jitney-vel indultam el a háztól, mert senki sem volt itthon. Mondtam a sofőrnek, h szóljon, amikor a vasúthoz legközelebbi megállóhoz érünk. Szólt, illetve megmutatott egy kb. útszéli jelzőtáblát, hogy várjak ott, mert jön egy busz nemsokára, ami elvisz a vasútra. Nem nagy távolságról beszélünk, de ha van busz, akkor nyilván nem sétálok. Megkérdeztem, h mennyibe kerül a busz, s mikor válaszolt, nem hittem a fülemnek: ingyenes. Lehet, hogy itt mégis kolbászból van a kerítés?! :D De azért ki van írva a sofőr mögé (akire az óriás szó enyhe kifejezés), hogy a borravalónak nagyon örülnek. Gondolom mindenki örülne neki. Ez a busz egy kb tipikus amerikai iskolabuszból átalakított, átfestett busz volt. Persze légkondis. Húztam-vontam a kis utazómat, mikor egy csávó felajánlotta a segítségét. Nagyon barátságosak az emberek itt, s sokkal vidámabbak, közvetlenek, mint otthon. Gondolom ennek fő oka az életszínvonal-beli különbség is.  Meg az s, lehet, h ennek egy része felszínesség, de akkor is szimpatikus. Tegnap előtt vettem egy smoothie-t, ami lényegében gyümölcsturmix jéggel,tejjel megspékelve, s sétálgattam az utcán, s egy csávó odakiabált, hogy milyen jól néz ki, tuti fel fog frissíteniJ Ezzel csak egyetérteni tudtamJ

Tehát itt ülök a vonaton, ami még mindig léckondícionált, tehát le sem szeretnék róla szállni. A vasútra megérkezve át kell szállnom egy másik vonatra, ami kivisz a reptérre, majd ott fel kell hívnom egy számot, s a hotel küld egy buszt értem. Ez is ingyenes szolgáltatás. A hotel elvileg nincs messze a reptértől, 10 perc busszal. Ezt a lányoktól tudom, mert mindenki volt már vmilyen utazáson. Itt fogok találkozni a túravezetővel, akit szerencsére ismerek a táborból, s egy másik lánnyal, akivel szintén együtt dolgoztam 2008-ban, s 2009-ben is. Nagyon megnyugtató, h nem idegenekkel kell találkoznom. A hotelben egy szobában leszek majd egy illetővel, akire majd nekem kell figyelnem. Kb. 2-3-4 illető lesz, akiért én leszek a felelős. A repjegyről semmi infóm nincs, de valószínűleg pénteken valamikor reggel indulunk. Ilyenkor hotelban szokott lenni a szállás, s általában étteremben, gyorskajáldákban az evés-ivás. Majd meglátjuk, hogy itt is így lesz-eJ

A kiruccanás után jelentkezemJ

Ui.: Jelentem ezt a postot elfelejtettem feltölteni a blogomra tegnap, tehát: megérkeztem Knoxville-be, de erről bővebben későbbJ

PuszinyusziJ

45-50, nap

Haló!

Jelentem, továbbra is élek szerencsére, bár most elég gyorsan ver a szívem.... :D Sőt már lázt is diagnosztizáltam magamon, de tévedtem :))))))

Amikor legutóbb írtam, szabadnapom volt, s csütörtök. 

Pénteken egy kis hiba került a gépezetbe, pontosabban szar a vízhálózatba:D Mikor jöttünk vissza az esti koncertről, ami a szokásos parkban volt - ahol még én is táncoltam..-, tudtuk, h vennünk kell pár dolgot az esti vacsihoz. Hazaugrottunk a hitelkártyáért, s ekkor mondta Di, h nem lehet inni a vízből, max. zuhanyzásra lehet használni. Elmentünk hát a boltba vizet venni, vicces volt, mert mindenki kocsija teli volt vizes palackokkal. Illetve feltűnően drága volt a víz, de hát na, erről szól a biznisz, vizet inni kell:D Azóta más bolt ajtaján is láttam kiírva, h 'Víz kapható' :D Sőt, olyant is, hogy a jégkását palackozott vízből készítjük:) Vasárnap délutánra sikerült elvileg helyreállítani mindent.

Szombaton én is mentem velük, a kedvenc kis helyemre, Smithville-be mentünk, ami egy aprócska falu, teli kézműves boltokkal. Innen kivételesen nem az Olive Garden-be mentünk, hanem egy kínai étterembe, ahol 7 vagy 8-ért annyit lehet enni, amennyit akarunk. Nem tudom, hogy egy Mo.-on működne-e, feltételezem, h mindenki műanyag dobozokkal sunnyogna :D De a lényeg: a csóri magyar lány itt olyan dolgokat látott, mit életében még soha sem, pláne nem tányéron- különféle tengeri herkentyűk ,sushi. Természetesen azokra utaztam, amelyeket otthon soha nem tudnék enni. Szégyen, nem szégyen, ehhez még segítséget is kellett kérnem. Némelyik asztalon olyan olló jellegű cucc volt, hogy hamarabb tudtam volna elképzelni egy műtőasztalon, mint egy étteremben:) 

Vasárnap elmentek a régiek, s csak egy srác maradt, ő nagyon kis kedves, aranyos. Kitakarítottuk a házat, viszonylag hamar. Dianne-nak köszönhetően megkaptuk a vasárnap délutánt szabadnapként, tehát lementünk a partra. 2 csajszi maradt még itthon, mert ők vállalták be, h maradnak a sráccal. Közben egy másik srác is megérkezett. A part iszonyatosan jó volt, a víz meglepően meleg. Végre normálisan belementünk a vízbe, konkrétan ki sem jöttünk:) Nagyon kellemes volt, leszámítva azt a tényt, h a bikinimet nem ilyen erejű hullámokra találták ki, ezért igen nagy erőfeszítés kellett ahhoz, h magamon tudjam tartani:D De sikerült! Sokan voltak a parton, mert vasárnap volt. Este semmi extrát nem csináltunk.

Hétfő elég nyugis nap mindig, várjuk az újakat. Most egy úgy nevezett 'high-functioning' csoport van itt, ami az jelenti, hogy minimálisan sérültek, a legtöbbjükön észre sem lehet venni, h vmi gáz van. Nem kell őket irányítani, önállóak, stb. Nagyon aranyosak, ismerik egymást sok évvel ezelőttről, s mindannyian alig várják, h eljöjjön augusztus, s jöhessenek a házba:D A szokásos vasárnapi séta során kicsit úgy viselkedtek, mint Apa, minden házról, kertről tudtak mindent, megjegyezték, h mi változott tavaly óta, mióta nem lakják a sarki házat, stb:)) Este új jégkémeshez mentünk, ami az eddigieket is überelte...hihetetlen finom volt.  Kicsit úgy érezem magam, mint kiskoromban: kitaláltam egy megfelelő fagyi-feltét kombinációt, s nem vagyok képes változtatni rajta. Kicsit hasonlít a kisgyerekek csoki fagyi rajongásához:) Több, mint 7 hét után fényképezőgépet is rendeltem:) Pontosítva megkértem a fő főnököm, h rendelje meg nekem, s vonja le a fizumból.  Este Katie-vel 'benéztünk a városba' :) Nem akartunk sokáig maradni, s hihetetlen módon sikerült is hazajönni időben, kb 3-kor. Voltunk egy helyen, ahol 9$-ért vettünk egy üveg rosét, de olyan finom volt ( csak túl édes).Miközben ártatlanul vonultunk a kaszinóban elhelyezkedő bárba, egy hirtelen feltűnő alak feleségül akart venni, de mindenkit megnyugtatok: nemet mondtam annak ellenére is, h lehet, hogy soha vissza nem térő alkalom volt :))))))))))))))))))))))))))))

Kedd a szabadnapom volt. Arra ébredtem, h Laura szólítgat. Nem igazán értettem a helyzetet, de azt mondta, h fél 2 van, s csak azért ébresztett fel, h nem aludjam át az egész napot. Jól tette! Később, mikor már beszámítható állapotban voltam, elmondta, h magyarul beszéltem hozzá, mikor felriadtam, s dühösnek tűntem:) Persze erre nem emlékszem egyáltalán:D Összeszedtem magam, s lementem a parta Katie-hez, este pedig elmentünk kaját szerezni ( én újra hódolok a kínai függőségemnek), s kiültünk a sétányra megenni. Majd egy is méretű jégkása,s jöttünk vissza:)

Szerdán, azaz ma semmi nem történt. Ők elmentek a dolgukra, én itthon maradtam, neteztem, elkezdtem szervezgetni az utazást, csak még a kedves útitársaim nem tudnak róla :DD Este a sétányon található színpadhoz mentünk, ahol afrikai zenészek és táncosok léptek fel. Egyszerűen annyira fantasztikus volt, hogy még most sem találok rá szavakat. Ahogyan ezek mozognak....ahogy dobolnak...AMAZING:) Szerelmes lettem beléjük:) Ma írt üzenetet Gabi, a lakótársam, hogy most jut eszébe, hogy én AC-ben vagyok, mert ők meg jönnek le a barátaival augusztus végén:) Tök jó, vicces lesz itt találkozni:))

Csóközön!

Dorín:) Így szólított az egyik arc:)