Tavaly hazaérkezésem után nagy volt a szám, hogy mennyire keveset kellett dolgoznom, kb napi nettó 2 órát. Természetesen idén is ilyen reményekkel vágtam neki eme utazásnak már 4 hete. Annyi a változás, hogy ezen szám elé odakerült egy 1-es is. Sőt néha a 2 nem is kettő, hanem 5. Amit akárhogy is nézek, együtt 15. Sebaj, a lányok társasága kárpótol mindenért. Bárcsak ne lenne napi 12 órás alvásigényem...:)
Ez volt a magyarázkodós része. Sok minden történt 2 hét alatt, bárcsak emlékeznék (szóismétlés, tudom).
Igyekszem visszaemlékezni a fontosabb eseményekre.
Egy biztos, hogy majd' 2 hete volt egy óriási vihar, ami lényegében nagyobb károkat okozott, mint a tavalyi Irene hurrikán, aminek ugye túlélője vagyok:) Még a pincében laktam (ami lényegében inkább alagsor), tehát távol az illetőktől. A vihar viszont nem a barátom Tudni kell, hogy ha én alszom, akkor alszom.Ebből következik, hogy meg is lepődtem, amikor éjjel párszor felriadtam a dörgésre, villámlásra, amiktől szintén félek. Sebaj, párna a fejre, hátha blokkolja a fényt és a zajt, s visszaaludtam. Reggel ártatlanul sétáltam felfelé, amikor látom az utcán, hogy kidőlt fák, áram sehol (úristen, nem lesz jégkockánk!). Amint felértem, kiderült, hogy az éjszaka folyamán majdnem lett kb. 12 új szoba-és/vagy lakótársam, ugyanis a min. 100 éves, 3 szintes házikónk kilengése kicsit nagyobb volt a még biztonságosnak ítéltnél. Ezalatt azt értem, hogy majdnem az összes illető, aki nem a pincében heveredett le aludni, majdnem a pincében vészelték át az estét. Szerencsére vihar elmúlt viszont. Bár igen nagy pusztítást végzett (sajnos 15 körüli ember vesztette életét a keleti parton, ami véleményem szerint több, mint a tavalyi hurrikán áldozatainak száma), velünk szerencsére semmi nem történt. 12 óra múlva visszakaptuk az áramot is. Voltak, kik csak 2 nap után, tehát mi igen szerencsések voltunk. Ilyenkor realizálódik az emberben az, hogy áram nélkül egyfajta időutazáson esik át akarata ellenére, mivel se telefon, se tv, net, hűtő, jégkocka(itt majdnem olyan fontos, mint a levegő:P), sőt még a mosdókagylóban lakó konyhamalac sem működik! A pár évtizeddel előtti élvezetek, mint a könyv és a rádió viszont mindig velünk vannak:)
Előzetesként itt egy fénykép szerény személyemről. Ez Ventnor City, én itt lakoK:)
Megmártózott fehér testem az óceánban is, amit kimondottam élvezek. Óriási hullámok, percekig tartó vakság (proli magyar gyermekként nem bírja a szemem a sós vizet), ismeretlen tárgyak a talajon, vizimentők, stb.
Ennek a sok munkának a fáradtság melletti hátulütője az, hogy iszonyat régóta nem futottam, mert nincs rá időm, de ma fogok. Persze az eső csepereg, de sebaj, még a tornádó sem állíthat meg ma!
Nyilván említést érdemel július negyedike, avagy a függetlenség napja. Amúgy is elég (lokál)patrióták az amerikaiak, de ez az ünnep...Természetesen minden piros-kék-fehér az ünnepet megelőző héten, zászlók mindenhol (bár azok amúgy is sok helyen ki vannak függesztve). Mi is feldíszítettük a házat, bár nem vagyok benne biztos, hogy elég dekorációt vettük. Szerintetek?:D
Mivel csak ilyen szerényen díszítettük fel a házat, gondoltuk, hogy csinálunk saját kezűleg egy bazi nagy zászlót. Nagyon komoly feladatom volt, én vágtam ki a zászlóban a 1.5 inch (megőrülök a különböző mértékegységüktől!) szélességű csíkokat. Mire ezzel végeztem, már majdhogynem amerikainak éreztem magam. Tárádárámmm:
Most pedig dobjuk fel a képet pár leányzó jelenlétével:
Mielőtt valaki azt hinné, hogy ilyen colos vagyok, szeretném megjegyezni, hogy a magasak szolidaritást vállaltak, s ráültek a radiátorra....:)
Este a parton néztük a tűzijátékokat, miután elfogyasztottuk a hamburgert (mi mást). Bár én csak a húst eszem meg belőle, s a salátalevelet használom buciként ( de vicces ez a szó:P), nehogy úgy járjak, mint tavaly.
Még július 4 előtt sajnos hazament Dianne, mindenki anyukája, ami szomorú volt, de valószínűleg visszajön majd:) Ellenben ez azzal járt, hogy felköltözhettem a házba, tehát már többé nem vagyok pincelakó:) Illetve egy hónap után végre rendesen kipakoltam a bőröndből:) A következő kép a szobácskám, ami még sajnos nincs kidekorálva, ugyanis a benne töltött napi átlag 7 órát alvással töltöm. De nagyon cuki:
Az egész lambériás, majd fogok csinálni képet a többi részéről is! Remélhetőleg akkor már lesznek fotók is a falon...:)
Az utóbbi hetekben igen jól teljesítettem Hardrock terén, már 3-szor voltam. Egyik alkalommal elkövettem viszont egy hibát: vega burgert rendeltem. Soha többet, csak a hús:) A bucit itt sem eszem meg, sőt múltkor a sertéshusi mellé brokkolit kértem, pedig sült krumpli jár..Ebben a kaszinóban van a Hardrock Cafe:
Szabadnapokat tekintve semmi extra sem történt, egyszer Mackenzie-vel voltam, aki Seattle-ben lakik, s úgy döntöttünk, h elnézünk vmerre, annak ellenére, h ő nem szokott eljárni bulizni. Ennek igen egyszerű oka van, azt mondja, hogy veszélyes hely Seattle, vmi olyan suliba járt, ahol pl többször volt lövöldözés is. Igazi Amerika. Ellenben itt volt kedve kicsit szétnézni. Rossz helyen szálltunk le a buszról, így véletlenül egy mólón található vidámparkba csöppentünk, amit nyilván nem tudtunk kihagyni, így kipróbáltunk egy vmit. Végig sikítottunk. Utána be akartunk menni egy beach barba, de nyilván 20$ volt a belépő, mert júli 4 előtti pár nap volt. Grrr. Így hát maradt a kaszinózás és az 1$-os koktél. Bár sztem az elsőből csak az alkoholt hagyták ki, de sebaj.
Fotókat azért csináltunk a kaszinóban, ahol még véletlenül sem lehet, majd hazafelé indultunk, mikor leszólítottak minket- ez itt nagyon menő. Ja és az egyik pubban láttam azt az illetőt, akikkel azelőtti héten ismerkedtünk meg:) Ilyen kicsi ez a város is, szinte Szolnok:) Angol és skót egyedek voltak brutálisan angol humorral és kiejtéssel. Állításuk szerint focisták. Who knows. Elfogyasztottunk velük egy Corona-t, majd hazafelé vettük az irányt Mackenzie-vel. A ház előtt leültünk a lépcsőre, s csacsogtunk, majd álomra hajtottuk a fejünket. Másnap pici shopping, óceánpart, vacsi. Perfecto!
Igen, ez sem az állatkertben készült:)
Másik szabadnapomon Leanne-nel voltam. vele a boardwalk-ig (sétány) jutottam el, borozgattunk, majd másnap elmentük vacsizni- ez minden szabadnap fénypontja, s végre ettem steak-et. Megőrülök érte! Majd haza kellett jönnöm, mert vártam egy telefonhívást. Ezután pedig sétáltunk egyet a boradwalkon, miközben iszogattam egy kis sörcit és vmi strandröpi bajnokságot néztünk, mikor máskor, mint este 10-kor:)
Volt egy vasárnap délutáni szabadidőnk is, akkor is vacsi, plusz az előző beach bar lett volna, ha beengedtek volna a jogismmal. De nyilván nem fogadták el ( ezúton is üzenem nekik, h kapják be!), így mindannyian visszafordultunk a biztos helyre. ( minden szórakozóhelyre való belépéskor ellenőrzik a személyit/útlevelet) Szerencsére nem csak én nem jutottam volna be, mivel Sarah nincs is 21. (Laura természetesen nem jöhetett...) Így néztünk ki aznap este:
Szerencsére következő héten még többet kell majd dolgoznom, ugyanis hivatalosan is felügyelő/counselor leszek, tehát mindenhova megyek velük- bár ezt tettem a héten is, de most hivatalosan is, mivel egyik lány (bal kettes) még nem tért vissza Los Angelesből (illetőkkel utazgat), jobb egyes pedig lelép Orlandoba, hasonló ügyben. Így Laura fog főzni, én pedig hallgatom a millió egy kérdést, amit nap, mint nap feltesznek:) Érdekes, mert feltehetőleg én vagyok a világ egyik legtürelmetlenebb embere, de hozzájuk van türelmem (többnyire), s sokat javulok remélhetőleg ilyen téren. Illetve másik dolog: most is több olyan illető van, aki tavaly is itt volt, s név szerint emlékeznek rám, ami annyira jól esik. Illetve sokan szeretnek közülük, ami szintén annyira jó. Néha az érzem, hogy óvónéni vagyok haha:D
Jelentem, voltam futni:) Végre....ellenben előtte csináltunk szülinapi tortát. Azaz Laura összekevert vmi port, olajat, tojást és tejet, majd megsütötte, kent rá vmi extra édes krémet. Az én feladatom volt a dekorálás. A nem angol anyanyelvűé persze. Az itteni sütiknek természetesen vad élénk a színűk, így mi mással is írtam volna, mint kékkel, aminek az lett a végeredménye, hogy kék lett a fejem. Bevallom- én kezdtem a rosszalkodást:)
Holnap, azaz ma (1.00. most fejeztük be a teendőket, segítettem Laurának) Nekem nem lesz szabad délutánom, mert 3 fő marad még következő hétre is, így én vállalkoztam arra, hogy szívesen megyek velük. Így hát taki és bevásárlás után moziba megyünk a Jégkorszak nem tudom hanyadik részét megnézni, majd valahova vacsizni:) Tuti lesz, legalább nem költöm a pénzem:)
Sok mindent tudnék még írni, de elfáradtam, így zárom soraim, s gyűjtöm a képeket:)
Csoki Mindenkinek!
