Hey ho!

Már több helyről érkezett a noszogatás, hogy mi lenne, ha esetleg írnám is a blogot (ugye Ancsika?:P)...a felszólítás abszolúte jogos, így nincs mit tenni, egy újabb posttal készülök ma. Pörgős itt az élet, ami miatt sajnos nem emlékszem mindenre, sőt, az utóbbi egy hónap kb. egy hétnek érződik. Ellenben szorgosan dokumentálom a dolgokat a telefonommal, hogy utána itt meg tudjam osztani Veletek:) Tehát ez a bejegyzés inkább képekből fog állni, illetve igyekszem emlékezni a fontosabb dolgokra. Feltehetőleg időrendi sorrend nem figyelhető majd meg.  (Olyan régen nem postoltam, hogy kisebbfajta diszgráfiás tüneteket produkálok, ami felettébb lassítja az írást:P). 

Csoda történt az utóbbi egy hónapban, ugyanis az egyik vasárnap délután mindannyian-még Laura is!- szabadok voltunk. Ennek oka főleg az volt, hogy jöttek a táborból gyerekek 2 felügyelővel és a főnökünk, mert egy éjszakát itt aludtak a házban. Mivel nem akartunk picit sem zavarni, úgy döntöttünk, hogy megpattanunk egy hotelbe, ahol majd úszkálunk, jakuzzizunk, kihasználjuk a szolgáltatásokat. Ezért a közös- főnökkel, gyerekekkel- ebéd után (ahol kókuszos garnélarákot ettem) mikrobuszba pattantunk, s elmentünk a Harrah's hotelbe, ami az egyik legtutibb hely itt. Lényegében onnantól kezdve, hogy valaki becsekkol, semmi oka nincs elhagyni a hotelt, ugyanis minden megtalálható benne a spatól kezdve az elektronikai termékeket áruló gépen keresztül a klubokig. Illetve természetesen medencék. Ez volt a fő ok, hogy ide jöttünk. Becsekkolás után mind a hatan nagy reményekkel hagytuk el a szobát, hogy elmenjünk a medencékhez. Itt ért minket az első sokk: ellenőrzik a kort, mivel van bent az elkerített területen egy bár. Ez annyiban kellemetlen, hogy Sarah 20 éves csak, ergo nem engedték be. Azt mondanom sem kell, hogy személyit nem fogadnak el nem amerikai állampolgárok esetén, csakis útlevelet. Ezt nem annyira értékelem, mert lényegében ha az elveszik, meg vagyunk itt lőve. Ellenben azt az infót kaptuk, hogy van egy másik medence is, amit kb egy óra keresgélés után sikerült megtalálnunk. Gyerekmedence volt, ahol éppen történt egy kis 'baleset', ezért épp tisztították a vizet, illetve fél óra volt zárásig...Ennyi volt a szerencsénk. Ezért inkább visszamentünk a szobánkba, játszottunk, iszogattunk, majd fagyiztunk, fotózkodtunk és aludtunk:).Másnap visszatértünk a kis lakunkba.

Ezután az élmény után volt még egy szerencsés napunk, egyik délután az egyik illető nagybácsikája meghívott minket vacsorázni egy igen elit (Borgata) hotelbe. Egy vacsi 32$ plusz üdítő (szorozva 10 fvővel), de a bácsi ezt úgy pengette ki, mint én 10 forintot. Azt nem is részletezém, hogy mennyire volt luxus a hely, illetve hogy miket ettem…de azért a banánlevélben sült lazacot sikerült megjegyeznem. Csóri magyarként soha nem gondoltam, hogy egyszer ilyet fogok enni!

Az egyik szabadnapomon Mackenzie-vel elmentünk Philadelphiába, ami kb másfél óra vonattal tőlünk. Nem vettük sietősre a dolgot, 1 körül érkeztünk meg, s a Rocky lécsőnél kezdtük a városnézést, ahol eég hamar hülyét csináltunk magunkból, fel-le rohangáltunk, fényképezkedtünk, nevetgéltünk. Van egy utca, aminek Benjamin Franklin Highway a neve, ami teli van a világ összes zászlajával. Szerencsésen ismét megtaláltuk a magyart, ahol természetesen lokálpatriótaként fotózkodtam....:) Teljesen jól, s logikusan bejárható a belváros, bár a nap végére sztem min. 10 kilométert gyalogoltunk. Elkapott minket az eső is- tavalyhoz képest iszonyatosan sokat esik-, de ezt sikerült orvosolni, így bementünk egy-két boltba. Ezután megnéztük a 'Liberty bell-t', ami meglepő módon az amerikai függetlenség jelképe. Természetesen mire odaértünk, bezártak, ezért csak kívülről csekkoltuk. Ellenben ezelőtt betértünk egy piacra, ahol egy kötelezőnek mondható philly chesee steak szendvicset toltunk (steak hús van feldarabolva egy kiflin, s sajtot olvasztanak rá), ami egyszerűen fantasztikus volt. Tudják ezek a yenkik, hogy mi a jó kaja! Ezután hezitáltunk, hogy visszajöjjünk-e a 8.45-ös vonattal, amit tudtuk, hogy tuti megy, s nincs vele gond, vagy pedig kockáztassunk, s jöjjünk a későbbivel. Sok hezitálás után kockáztattunk, s beültünk sok mászkálás után egy kocsmába( végre, normális kocsma több, mint 2 hónap után!).  Mikor útbaigazítást kértünk pár embertől az utcán, elsuhant mellettünk egy csávó, aki odakiabált nekünk, hogy látott ma minket a Rocky lépcsőnél. Nem is értem...sokkoló:) A vonaton minden rendben volt, még a kaller is lespanolt velünk. Persze másnap, amikor szintén szabadnapunk volt, szakadt az eső..tipikus...de legalább eljutottunk a sarki kínai étterembe, ahol annyira isteni kaját lehet kapni, hogy majd' megszólal! Természetesen nem gyors kajálda, hanem normális étterem.

Épült egy vadi új hotel is AC-ben, amióta nem voltam itt. Ellátogattunk oda Laurával az egyik szabadnapunkon, Majd' megszólalt. Még új illata volt mindennek. Ahol tudtunk, szét is néztünk. Teraszon medence, koktélbárral, partizó amerikaiakkal. Pontosan olyan, mint amit a tévében látunk. Egy éjszaka olyan 180-200$ körül van hétköznaponként. Ellenben tény, hogy minőségi, haha:))) Ezen a napon amúgy kb délben elindultunk a házból,  besétáltunk a városba Lauraval a parton, néha meg-megálltunk fürdeni az óceánban, s egyszer egy frissítő sört is ittam egy beach barban. Délután 2-kor teli van 10-80 év közöttiekkel, akik vidámak, táncolnak, lazulgatnak. Annyira jó a hangulat. Az új hotel látogatása után pedig betértünk az egyik kedvenc kajáldánkba, ami a Johnny Rocket's névra hallgat, s nagyon amerikai. Kicsit az Első csók nevű felettébb színvonalas sorozatra emlékeztet:) Este pedig kinéztünk a vidámparkos mólóra.

Találtam két igen kedves relikviát az egyik boltban, muszáj voltam megörökíteni:

Ezt pedig a helyi Interspárban ( Apa miatt nevezzük így) találtam. Próbáltam rájönni, hogy mit akartak ebből a furcsaságból kihozni, de nem jöttem rá:)

Kókuszos bundában sült garnélarák grill zöldéggel ( nem nyűgözött le):

Bár a bowling nem a kedvencem, azért minden héten jövünk az illetőkkel. Sokszor küzdenem kell, hogy nem essek be a pályára a labdával együtt:D Ez a kép a helyi bowling centerben készült:

A következőket a Borgataban válogattam össze, mindig hajtok a különleges, otthon fel nem lelhető darabokra( kétféle kagyló, lazac, sushi, hagymakarika, krumplipüré, grillgomba):

Desszert:

Képek az egyik hotelben:

Az egyik héten elmentünk Harlem Globetrotterst nézni az illetőkkel. Rita látta már őket Budapesten, nem volt lenyűgözve. Egy újabb jele, hogy testvérek vagyunk- én sem:( Inkább gyerekeknek való show volt szerintem, minimális kosaras elemekkel.

Általam kreált torta, amit igen könnyű összedobni: dobozos kész por, olaj, tojás:) Sok szakértelmet nem igényel! Ellenben a felirat elkészítése......:) A felirat mesterséges színezéket alig tartalmaz:P

Divorce Center- Válás központ. Nem értjük mi sem:)

Rocky Úrral Philadelphiában:

A magyar gyerek öröme a magyar zászlóval:

Philly látkép:

Én a Rocky lépcsőn:

A piacon lelt tengeri alkatrészek:

Mackenzie és én:

A Liberty Bell:

A híres neves Philly Cheese Steak, hmmmmmmmmm:

Ma egy légi show volt éppen AC-ben, ezért levonultunk a partra azt nézni. Nagyon tuti volt, imádom a repülőgépeket! Kezd alakulni a bőrszínem is, barnulok;) De még mindig dolgozom rajta!

Kiderült, hogy szerencsére mehetek ismét Floridába, Disneylandbe az illetőkkel, csak úgy, mint tavaly. Ennek nagyon örülök, s alig várom. Jön Laura is és Mackenzie is, s úgy néz ki, hogy Sarah is:) Meg a srácok tavalyról, Emma, Matt, Dan. Illetve még egy úton részt vehetek, ami nem más, mint Memphis, Elvis hazájának felkutatása. Ide is jön Laura és Emma, ami sokat dob az egészen:) Tehát úgy néz ki, hogy szeptember 24-én végzek végleg, s hogy utána mi lesz október 8-ig, az még képlékeny! Ennyi most a mondanivalóm, csukódik a szemem!

Legyetek jóóóóóók, ha tudtok:)

Csóközön!